– Szerinted milyen a lábam? – kérdezte a lány.

– Nőies – mondtam, miközben szemeimmel végigszaladtam súlyos combjain, erős térdein és két izomtól duzzadó vádliján.

– Tényleg? Az én lábam nőies lenne? – kérdezett újra.

Nem szóltam semmit, csak a combjaira csúsztattam a kezemet.

– Mert szerintem olyan a lábam, mint egy súlylökőé – mondta.

– Még sosem randiztam súlylökővel… És miért adnál ötleteket?

– Ötleteket? Arra, hogy milyennek látsz igazából? – emelte rám a lány átható, zöld fényű pillantását.

– Nem. Ötleteket arra, hogy melyik sportpályára menjek ki, ha nekem tetsző csajjal szeretnék megismerkedni – vigyorogtam.

– Azt próbáld meg! – üzent még a szemével, miközben ajkai lassan, édesen csúsztak végig merev farkamon, egészen a tövéig.