Két hüvelykujjammal feszítettem szét a szájacskáját, miközben farkam a puncijában táncolt. Éreztem az örömét, de azt is tudtam, hogy ez már egy picit sok lesz neki. Épp ezért nem hagytam abba.

Ujjaimat lassan, kíméletlenül csúsztattam egyre mélyebbre és a szájszélek felé. Hagytam, hogy testem testére nehezedjen. Még néhány pillanatig gyönyörködtem bájos, eltorzított lánykaarcában. Mozdulatlanul viseltem, hogy végigdübörögjön rajtam az orgazmus.

Türelmesen kivárta, aztán harapott.

Igazándiból nem is engem. Kezeim elleni tiltakozásában a saját ajkát harapta meg.

Sértett volt, csalódott és dühös. Rágyújtott egy cigire, hadd utáljam én is a helyzetet. Valahogy eljutottunk a legközelebbi buszmegállóig, és már le is lépett.

Később újra találkoztunk, beültünk egy kólára. Próbáltam engesztelni, de nem úgy tűnt, mint aki meghallja. Jól van, hagyjuk, gondoltam magamban. Ez így bírt sikerülni. Nem az első lesz, amit elcsesztem. Mohóságból, türelmetlenségből. Önzésből.

Aznap délután érkezett tőle egy email.

Amikor ma megláttalak a bejáratnál, úgy éreztem, hogy abban a pillanatban szét kell nyitnom a combjaimat.

Mindez már évekkel ezelőtt történt. Nem értettem meg az alárendelődő lányok szexualitását, azóta sem, máig sem. Talán csak jobban sejtem, mire mi következhet.