- Láttam, lecserélted a fényképedet a céges névjegytárban - fogadott a kolléganőm.
- Ja, igen - mondtam, csak úgy futtában.
- Pedig szerintem az előző is rendben volt - folytatta a lány. - Igaz, a szemed sem állt jól rajta! - dobta hátra a haját hirtelen.
- Lehet. De én nem szerettem... Szóval érzelmi okokból cseréltem ki - mosolyogtam most már rá.
- Érzelmi okokból? - kérdezte, meghökkent hangon.
- Aha, érzelmi okokból... - ismételtem meg. - Rita, ne haragudj, most mennem kell, kezdődik a megbeszélésünk.
Nem válaszolt. Nekem meg csak fél órával később, az asztalnál üldögélve esett le a tantusz: aznap, amikor délután a céges fotózás történt, vele ebédeltem... Vagyis, hogy azt mondtuk, ebédelni megyünk.
Kedves Olvasóm!
Majdnem másfél éve már, hogy ez a blog működni kezdett. A magam számára is meglepő, hogy mennyi történet talált ide. Újabb és újabb élmények és emlékek váltak tudatossá, megírásra érdemessé számomra, egyik a másikat fűzte tovább.
Folytatni is volna mivel. Mégis úgy érzem, legjobb, ha most tolom félre ezt a tálat. Amíg még félig teli van.
A blogírást szeretném tovább vinni, de más műfajban és más szerzői néven. Ha ez is érdekes lenne számodra, a Vasárnap késő délelőtt irányában elindulva nem sokára újra találkozhatunk a blog.hu-n.
Köszönöm szépen a figyelmedet.
Kardhal77
