Soha még nem láttam női szempárban ilyen rémült gyönyört.

Már nem tudom pontosan felidézni, mikor és miből ismertem fel a lányt. Csak a stílusából lehetett… hiszen fényképet sosem láttam róla. Azaz talán egyetlen egyet, amin kismacskát dédelgetett – de más nem is nagyon látszott a fotón, csak a cirmos cica és két női kar.

A stílusa viszont tényleg egyéni volt. Fantázia és valóság kibogozhatatlanul fonódott egybe a fórumra küldött hozzászólásaiban. Egyszerre írt arról, ami már megtörtént vele, és arról, amire vágyott. Nem is próbálta leplezni, mennyire érdeklődik a férfiak iránt, és mennyire kívánja, hogy irányítsák az ágyban.

Kilétét viszont titokban tartotta. Kényesen ügyelt arra, nehogy felismerhető legyen a nyilvánosság előtt.

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - világos, hogy ezért írt a fórumra.

Privátban is beszélgettünk kicsit, de nem vált közelibbé az ismerkedés. Akkor derült ki, igazándiból mennyire gátlásos. Sok mondandónk nem lévén, elhalt köztünk a levelezés.  

Aztán, másfél évvel később, bemutatták a folyosón.

Ő lett az új marketing asszisztens  a cégnél.

Fokozatosan jutott el a tudatomig, hogy ez a lány… az a lány. És közben biztos voltam benne, hogy neki fogalma sincs, hogy én pedig az a férfi vagyok. Miközben élőben is ugyanazt a nyílt, szinte kihívó érdeklődést láttam a tekintetében… és ugyanazt a félénkséget, ha kicsit mélyebbre pillantottam.

Kivártam a percet. A konferencianap végén, a késő estébe nyúlt vacsora után kopogtam be a szállodai szobája ajtaján.

- Szia, Perzsa mancs! – szólítottam meg a főrumból ismert nevén.

És behúztam magam mögött az ajtót.

(A kép csak illusztráció. Mint mindig.)
De annak egész helyes. :)