Egy vegetáriánus étteremben ebédeltünk.

Kis kacskaringózás után az erdő szélén parkoltunk le. A tűző nyári nap elől a fák közé menekültünk.

A hegymenet jó negyedórát tartott. A lány már nagyon kifulladt. Úgy kellett levetkőztetnem, mint egy babát.

A frissen vágott faág sűrűn csattogott a popsiján. Hangtalanul élvezte. És finom mozdulatokkal kellette magát. Mint ha csak gyűjteni szerette volna a piros csíkokat. Tucatszám. Neki még mindig jól esett, nekem már sok volt.

Törékeny teste fölé emelkedve hatoltam belé, a meredek domboldalon. Vibrált a puncija. Lehunyt szemmel mosolygott, ahogy újra meg újra a farkamra rántottam őt.

„Feladom, Orsi”, bukott ki belőlem, hosszú percek után. „Túl erős vagy. Gyere, és...” Hanyatt vágódtam, és a farkamra ültettem.

Ő most sem mozdult. Én markoltam meg pirosra vert seggét, úgy szorítottam magamra. Láthatatlan mozdulatokkal préseltem testébe a gyönyört. Remegő könnycseppek csordultak le arcocskáján.

Ittunk még egy narancslét, mielőtt elváltunk volna.

„Szeretnék újra alattad lenni. Akkor is, ha úgy néz ki, én vagyok fölül”, írta egy e-mailben, négy nappal később.