Nincs erre jobb szó: babusgatta a farkamat a szájával. Tövig csókolta az ajkaival, körbeölelte a nyelvével, masszírozta a pofikája izmaival, és magába szippantott a torkával. Az ezernyi kéjes érintésből font gyűrű föl és alá csúszkálva örvénylett. Úgy éreztem, csak pillanatok telnek el, és az érzés máris az önkívületig fokozódik! És a lány egy percre sem hagyta abba... Még ellankadni sem volt időm, másodszor is vadul magához csábította minden érzékemet. Aztán lehunyt szeméhez simította megtisztult, remegő, ragyogó férfiasságomat. 

 „Csodálatos vagy”, súgtam neki. Ő boldogan ölelt vissza a pillantásával, én pedig hozzátettem: „De holnap… holnap már végre én teszlek a magamévá. És holnapután. És azután is. Mától én fogom elcsavarni a fejedet, Panka.”

Többé nem találkoztunk.