Kicsit még mosolyogva integetett a barátnői után, aztán visszacsüccsent, és játékosan körbesimította a pohárkája szélét. Egy kis pohár ital társaságában ücsörgött a bisztró teraszán, a hűvös, nyár végi estében.
Nem volt már egészen fiatal, de látszott, hogy ezen a nyaralóhelyen ő is újra tinédzsernek képzeli magát - mint mindenki más. Csak egy-egy apró korty után karcolta meg vonásait a hirtelen fájdalom. Ilyenkor lassan végigsimította a nyakát, és finoman rendezte a mosolyát.
.jpg)
A tóparti sétányon felhajtott gallérú pólóban és vitorlázó cipellőben csörtettek a hímnemű Hamupipőkék.- Szia! Mire hívhatlak meg? - perdült elé az egyik.
A lány pislogva rázta meg a fejét.
- Na, de biztos innál még valamit! - folytatta a negyvenes gimnazista. Aztán, látva, hogy a lány meg sem moccan, lendületesen maga felé rántott az asztaltól egy üres széket, és látványosan rávetette magát.
- Légy oly jó! - rikkantott a felszolgálónak, aki egy pillanat alatt ott is termett. - Tehát...
A lány ekkor karjaival keresztbe kaszált az asztal fölött. Szótlan mozdulata annyira heves volt, hogy kéretlen lovagja kis híján hanyatt dőlt a széken.
- Te, ez süketnéma! - pattant fel, és fordult a pincér felé. - Bocsi, nem tudtam, hogy fogyatékos vagy - köpte a lánynak, és már ott sem volt.
Vártam egy percet, vagy annyit sem talán.
- Legyen szíves! - szólítottam meg a felszolgálót, ahogy elhaladt mellettem.
- Szeretnék egy nagy bögre mézes kamillateát küldeni a hölgynek annál az asztalnál... És kérem, mondja el neki ezt: igaz, a Bailey's is jól fűt, de ha már ilyen csúnyán sikerült meghűlnie, akkor ne fagyoskodjon tovább a szabadban.
