Elszállnak az angyalok

 2011.10.07. 15:32

"Üldözz mást!", vágta a fejemhez, és kis híján kirúgatott egy közösségi oldalon a felhasználók közül.

Két héttel később találkoztunk először. Az ölembe ültettem egy dunaparti sétányon.

"Mire vársz még?", kérdezte egy emailben pár napra rá.

Úgy basztam meg, ahogy csak bírtam. Tiszta erőből. Háromszor egymás után.

"Ez így nagyon kevés", közölte a végén. "Ennél több kell az ágyban, ha engem szeretnél."

Újra találkoztunk. Megígértem neki, hogy meglovagolhat, hát megtette. Végigsöpört rajtam a döbbent élvezet.

"Tudod, nekem nagyon nagy dolog, hogy nem a zuhany alatt kezdtem a randit", árulta el.
 
Később elhívott a házukba, mikor a férje úton volt. Nem mentem el. Egy évig nem láttam. 
 
"Szívesen megiszom veled egy kávét. Vagy..." - üzente aztán, incselkedve.
 
A csípőmhöz szorítottam a csípőjét. 
 
"Túl vagyok a váláson. Van egy új szerelmem. Nem gondoltam volna, hogy mellette bárki mással képes lennék" - mondta, őszintén, mint mindig.
 
Hamarosan megszületett a kisbabájuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kardhal.blog.hu/api/trackback/id/tr383285553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MsManna (törölt) 2011.10.13. 17:17:49

csak most találtam rá az írásaidra, de iszom szavaidat :)
süti beállítások módosítása