Finom neked?

 2010.09.14. 15:25

Már majdnem harminc  éves volt. Férjes asszony, aki gyerekeket nevel. Mégis talán a leghamvasabb nő, akivel valaha találkoztam.

Szeretőt keresett. Tétován, bátortalanul. Már tizenvalahány pasival randizott előttem, akiknek kivétel nélkül tetszett … Legalábbis ezt mesélte, és semmi okom nem volt a kételkedésre. De ő egyiket sem fogadta el, egyikkel sem találkozott újra. Igaz volt ez is, úgy éreztem.

Mert Dalma nem arra vágyott, hogy valaki hevesen közeledjen hozzá. Még csak arra sem, hogy gyengéden vigyék a kísértésbe.

Ő azt szerette volna, ha lesz egy férfi, aki felfedezi és megérti a szexualitását. Akivel megoszthatja azt a titkot, amit eddig csak a férje ismert, és ő természetesnek vett. Azt a titkot, amit maga Dalma annyira kínosnak érzett, hogy beszélni is alig mert róla.

– Nekem miért akkor jó, amikor távol vagy? – kérdezte tőlem. – És miért rossz, amikor már közel jössz?

Nem értettem.

Elvittem egy szórakozóhelyre. A karaoke show alkalmával lelkesen rikoltoztam a mikrofonba, miközben ő párás mosollyal támaszkodott a falnak, csak mint ha a térdei reszkettek volna kissé. Később az asztal fölött domború melleihez húzta két kezemet. – Érzed? – kérdezte, vastag, kötött pulóvere mögül. – Finom neked? Teljesen igazi.

Ennél közelebb mégsem kerültem már hozzá aznap este. Egyszerre visszatolta a karjaimat. Csak nézett, és egy perccel később teljes testén remegés futott végig. Megittuk a kólánkat, és felálltunk az asztaltól.

Már az autóban búcsúztunk, amikor beszélgetés közben szabályos fogsorához érintettem a nyelvemet. Lágy mozdulat volt, Dalma mégis riadtan húzódott vissza.

 Gyengédebben! – pihegte. – Most már túl közel vagy.

Kislányos bőrét és tekintetét fürkésztem.

– Azt élvezted igazán, amikor csak pár lépésről néztél engem. Igaz? – kérdeztem.

 

Szemét lesütve bólintott. Csönd volt.

– Tudod, észrevettem a két orgazmusodat, mióta együtt vagyunk ma este… – simítottam meg a halántékát.

- Nem kettő volt - suttogta. - Figyelj!

Bal keze a combomon pihent. Kinyújtotta a hüvelyk- és a mutatóujját.

Aztán mellé csúsztatta a jobb kezecskéjét. Öt ujját lassan tárta szélesre.

Beleborzongtam ebbe az érintésbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://kardhal.blog.hu/api/trackback/id/tr482295793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Léa Leoni 2010.09.16. 12:06:13

Mik vannak... Szegény Dalma magányos lehet. Vagy ez már a "megtörténhetett volna" kategória?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2010.09.17. 14:56:03

@Léa Leoni: tudtam, hogy lesznek történetek, amiket tényleg senki sem fog elhinni...

SassyGurl 2010.09.19. 14:07:25

érdekes6izgalmas életed lehet, persze ha ez igaz (örök szkepticizmusra vagyok kárhoztatva... :)
süti beállítások módosítása