Verával az öbölre néző padon ücsörgünk. Magáról mesél.
Négy évig élt valakivel, aztán szakítottak. Hogy miért? Már nem is tudja... Most szeretne visszaköltözni az anyukájához. Vagyis pontosabban új lakásba szeretne költözni, az anyukájával együtt. Közben komoly partnerre vágyik... Hogy akkor miért randizik velem?
- Mert lúzer vagyok. Ekkora betűkkel van a homlokomra írva - mutatja, félreborzolva a gesztenyeszín tincseket.
És látom, hogy élvezi a meglepetést, amit ezzel a bemondással szerez.
Van egy új pasi is a láthatáron. Nős, három gyerekkel. Csak a felesége valami kiállhatatlan perszóna. Most éppen Londonba utazott, egy hétre, a barátnőjével. Apucit meg itthon hagyta a kölkökkkel.
- Egy órán át magyaráztam neki a telefonban, hogy kell palacsintát sütni.
Elindulunk a parkoló felé. Átkarolom, és a kezem ösztönösen a popsijára csúszik.
A farmernacija alatt.
A lány összerezzen.
- Mennék így még egy kört - teszi hozzá azonnal.
Alig tudom türtőztetni magam. Az ujjaim mint ha selymes olajban siklanának a puncija felé. Még csak sétálunk, de már úgy érzem, mindene az enyém.
- Vigyázz, így nem fog menni - figyelmeztet sóhajtva, ahogy az illatos fűbe fektetem, az alkonyat utolsó narancsszínű sugarai alatt.
- Dehogynem - nézek rá, és igazítom a farkamhoz, ugyanazzal a mozdulattal.
- Mesélj tovább! Mint ha mi sem történt volna... - kérem tőle. A szívem hangosabban dobol, mint a szavaim.
- Anyukámnak vettem egy.. egy mágneses ágytakarót - pihegi.
- Tényleg? És hogy kell azt használni? - ismerkedem tovább Verával, miközben farkammal egyre lázasabban közelítem a félrehúzott bugyija mögötti titkait.
- Az ágyra fekteted... És akkor...
- ...és akkor? - kérdezek még egy utolsót. Egy legutolsót, azelőtt az egyetlen, mélyből föltörő mozdulat előtt, amivel egyszerre a magamévá fogom tenni.
- ...és akkor... akkor... uhh! - sikkant egy alig hallhatót. - akkor kifejti... kifejti jótékony hatását.
