- Nyársalj fel! - lihegi a csaj. - Döfd belém! Tövig döfd belém, most!
Igyekszem megtenni, amire kér. És csak bambulok közben széles arccsontjára, telt ajkaira és a hajára, amit iskolás lánykaként fésült copfba. A mellei puhák, derekát vékony ékszerlánc szegélyezi.
Nyársalom és döföm lelkiismeretesen... És közben pillanatról pillanatra egyre jobban kiábrándulok belőle.
Milyen csodálatosan tud szopni pedig! De már azt sem kívánom. Csak döngetem, lélektelenül.
- Istenien csinálod! - sóhajt, és érzem, hogy tényleg élvezi. - Ilyenkor annyira tudom, hogy mire kellek neked...!
Jaj, dehogy tudod. Csak azt tudod, hogy én, neked mire kellek. Azt az egyet tudod, nagyon.
Tekintetemmel az órát keresem a falon. Pontosan úgy, mint egy prostituált.