Harmadszor futott neki: most már szerette volna, ha valaki matekból rendesen felkészíti az egyetemi felvételire. Ennek mikéntjéről is világos elképzelése volt: ha nem készül kellő szorgalommal az órákra, a tanára fenekelje el.

A meglepetésemet látva hozzátette, hogy egy nyelvvizsgát már sikerült ezzel a tanulási módszerrel letennie.

És tényleg csak tanulni szeretett volna. Legalábbis az első hetekben ehhez ragaszkodott, és csak lassan fogadta el, hogy az óráink akkor is fenekeléssel kezdődnek és végződnek, ha minden feladatot tökéletesen meg tud oldani.

Aztán megegyeztünk abban, hogy ezt tekintjük a „tandíjnak”.

Egy alkalommal viszont tényleg nem készült. Felajánlottam, hogy választhat: ez egyszer pálcával fog kapni, a kezem helyett, vagy le kell húznia a farmernaciját. Az első lehetőségtől megijedt; a másodikat fogadta el. Ott térdelt előttem, csupasz popsival, és a combjainak belső oldala csillogott a nedvességtől.

Mégis elhárította, hogy megsimogassam a punciját.

A következő héten ugyanígy történt.

Aztán, óra helyett, elmesélte, hogy eddig egyetlen fiúval szerzett tapasztalatot. Valami csetszobában ismerte meg a srácot. Aki felment hozzá, és… majdnem megerőszakolta. Ha nem ad bele mindent a védekezésbe, akár meg is történhetett volna.

- Oké – mondtam, hosszú hallgatás után. – Tudod, hogy én nem foglak bántani. De ha legközelebb nem készülsz, a vesszőt nem kívül, hanem belül fogod érezni. A popsidban. Ha ennyire érzékeny a popód, ezt is szeretni fogod.

Nagy zavarba jött, aznap már szinte egy értelmes szót sem tudott kinyögni. De legközelebb újra eljött. És a füzetét nem hozta magával.

- Próbáljuk ki – mondta.

Azután tiltakozott. Ellenkezett. Megpróbálta elhúzni magát. De én éreztem, hogy most nem szabad elengednem.

Talán csak egy perc telt el. És egyszer csak tudatosult bennem, hogy én már mozdulatlanul fekszem mögötte… Miközben a popsija ütemesen lökődik az ágyékomhoz.

A felismerés pillanatában elöntött a kéj.

Még hetekig folytattuk a tanulást, de a fenekére nem csaptam többször. Csak simogattam, a jól megoldott feladatok után.

Amikor elbúcsúztunk, elém állt.

- Van még valami, amit nem mondtam el teljesen. Az a fiú… Amikor próbáltam védekezni…

- Tudom – válaszoltam neki. – Tudom, hogy akkor még nem voltál ilyen erős.