"Szopni akarlak. Most!"

Az sms az éjszaka közepén érkezett. Szerencsére csak én ébredtem fel rá… de még így is a fejemet vertem a falba.

Nem kellett volna kikezdenem vele a facebookon. Nem kellett volna randiznom vele a török kávézóban. Nem kellett volna beszélgetés közben a szájába meríteni a hüvelykujjamat.

Nem kellett volna elmennem a műtermébe másnap este. Nem kellett volna órákig beszélgetnem vele a kislánykoráról. Nem kellett volna szépen hazamenni utána.

Nem kellett volna harmadszor is találkozni. Nem kellett volna a térdemre fektetni. Nem kellett volna elfenekelni a farmerjában.

Nem kellett volna könnyekig szopatni. Nem kellett volna annyit beszélni hozzá közben. Nem kellett volna megvigasztalni utána.

Nem kellett volna ráparancsolni, hogy emelje meg a popsiját. Nem kellett volna megdicsérni, hogy milyen formás. Nem kellett volna gyors egymásutánban háromszor is kielégíteni.

Nem kellett volna olyan gyengéden simogatni, amikor befejeztük. Nem kellett volna a kezére tennem a kezemet a kocsi ülésén. Nem kellett volna olyan halk hangon búcsúzni tőle.

Én vagyok a perverz, nem ez a lány, aki egy héttel később fél kettőkor üzen a telefonomra.