Egy vegetáriánus étteremben ebédeltünk.
Kis kacskaringózás után az erdő szélén parkoltunk le. A tűző nyári nap elől a fák közé menekültünk.
A hegymenet jó negyedórát tartott. A lány már nagyon kifulladt. Úgy kellett levetkőztetnem, mint egy babát.
A frissen vágott faág sűrűn csattogott a popsiján. Hangtalanul élvezte. És finom mozdulatokkal kellette magát. Mint ha csak gyűjteni szerette volna a piros csíkokat. Tucatszám. Neki még mindig jól esett, nekem már sok volt.
Törékeny teste fölé emelkedve hatoltam belé, a meredek domboldalon. Vibrált a puncija. Lehunyt szemmel mosolygott, ahogy újra meg újra a farkamra rántottam őt.
„Feladom, Orsi”, bukott ki belőlem, hosszú percek után. „Túl erős vagy. Gyere, és...” Hanyatt vágódtam, és a farkamra ültettem.
Ő most sem mozdult. Én markoltam meg pirosra vert seggét, úgy szorítottam magamra. Láthatatlan mozdulatokkal préseltem testébe a gyönyört. Remegő könnycseppek csordultak le arcocskáján.
Ittunk még egy narancslét, mielőtt elváltunk volna.
„Szeretnék újra alattad lenni. Akkor is, ha úgy néz ki, én vagyok fölül”, írta egy e-mailben, négy nappal később.